A filmes világban közismert fogalom az ún. Bechdel-teszt. Egy ilyen elemzés többek között aszerint veszi górcső alá a filmeket, hogy azokban van-e legalább két női főszereplő és milyen a női szereplők közötti kommunikáció. Tágabb értelmezésben a Bechdel-teszt az erősen maszkulin (hollywoodi) filmgyártás feminista kritikájaként indult. A későbbiekben már számos gender-megközelítésű elemzés készült a Bechdel-féle alapelvek felhasználásával. Ezekben tulajdonképpen azt vizsgálják, hogy az egyes filmalkotásokban mennyire jelenik meg kiegyensúlyozottan a két nem ábrázolása. Az utóbbi években pedig egyre gyakrabban alkalmazzák az említett megközelítést más művészeti ágakban.

Nos, a Gender-konferenciák kapcsán igen gyakran jut eszembe a fent említett teszt. Talán nem túl merész képzettársítás azt kijelenteni, hogy a tudományos életnek a Gender-témában mozgó kutatói tulajdonképpen a társadalmat veszik nagyító alá a Bechdel-teszt szellemiségéhez hasonló megközelítésekben.

2014. május 16-án a Miskolci Egyetemen a ME-BTK Gender-Kutatóközpontja és a ME-BTK Történettudományi Intézetének közös szervezésében került megrendezésre a „Nőképek térben és időben” elnevezésű tudományos konferencia (jelen beszámoló a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt által nyújtott személyi támogatással valósult meg). A konferencia rendkívül gazdag szakmai programmal kínált lehetőséget a Gender-tudományok és a társtudományok művelői számára, hogy a szakmai fórumon adjanak számot kutatási eredményeikről. Három szekcióban (Nyelvtudományi-, Irodalomtudományi-, valamint Kultúrtörténeti és Kultúratudományi Szekció) számos előadó magas színvonalú prezentációját ismerhette meg a konferencia hallgatósága. Jelen sorok írója történészként a Kultúrtörténeti és Kultúratudományi Szekcióban vett részt, így ennek a szekciónak az előadásairól szeretnék részletesen beszámolni.

Lengyel Tündének, a Szlovák Tudományos Akadémia tagjának plenáris előadásában a halotti beszédek nő- és férfiképéről beszélt. Az előadó kitért arra, hogy bár a kora újkori írásokban ezeket a témákat természetesen nem nevezték „gender-írásoknak”, a források mégis ideális lehetőséget nyújtanak arra, hogy a korszak nő- és férfiképéről tájékozódjunk. Az Eperjesi Egyetem rektorhelyettesének, Kónya Péternek az előadásából egy speciális női szerepet ismerhettünk meg, nevezetesen a kutató azt mutatta be, hogyan jelennek meg az 1686-os eperjesi vésztörvényszék forrásanyagában az elítélt férfiak nőrokonai, leginkább a feleségek. Információt nyertünk arról is, hogy ebben a szomorú helyzetben hogyan törekedtek az asszonyok arra, hogy bocsássák szabadon férjüket, s amikor bekövetkezett a legrosszabb, akkor ezeknek az asszonyoknak még azért is meg kellett küzdeniük, hogy tisztességesen eltemethessék kivégzett hitvesüket. Több előadás is érintette a társadalmi elit nőszerepeit. Többek között Panyi Adrienn Bornemissza Anna és Lórántffy Zsuzsanna személyiségét vizsgálta, Balogh Zsuzsanna pedig II. Rákóczi György és Báthory Zsófia menyegzőjéről értekezett. Horváth Emőke a korai középkor egy „atipikus” nőalakjáról, Brunchilde, vizigót hercegnőről tartott előadást. Balogh Judit előadása a székely elit házassági stratégiájába engedett betekintést. Tózsa-Rigó Attila prezentációjában ugyancsak házassági stratégiáról beszélt, csak éppen a délnémet üzleti elit köreiből merített példákon keresztül. Tóth Árpád és Rada János előadásai már az újkor nőalakjait vizsgálták. Utóbbi előadó kutatásaiból azt is megismerhettük, hogy a 19. századi antiklerikális kritika szerint „a nő a papi fanatizmus áldozata” volt a korszakban. A modern korból is elhangzott előadás: Kunt Gergely prezentációjából arról is értesülhettünk többek között, hogy a 20. század derekának gimnazista „ifjurai” hogyan viszonyultak a kamaszlányokhoz, vagy éppen a prostituáltakhoz.

Összességében elmondható, hogy a bemutatott kutatások minden kétséget kizáróan megállnák a helyüket a társadalomtörténet virtuális Bechdel-tesztjén.

Tózsa-Rigó Attila