Dr. Tóth Árpádnak, a Történettudományi Intézet docensének az írása:
A külvilágnak talán kevés fogalma van arról, hogy az egyetemeken a tanórai oktatáson kívül milyen más tevékenység folyik. Nos, bizonyára sokféle, de számomra különösen kedves a kutatáshoz kötődő szakmai élet. Ezért is számolok be örömmel és büszkén arról, hogy karunkon körvonalazódik egy társadalomtörténeti profilú kutatócsoport, amely ambiciózus terveket tűz ki maga elé.
Mit is értünk a ’társadalomtörténet’ hívószó alatt? Első közelítésben mindazt, ami a múltban a politikai elitek a hatalom megszerzésével és gyakorlásával kapcsolatos tevékenységén kívül esik. Szűkebben pedig azt vizsgáljuk, hogy a történeti múltban élt egyének milyen társadalmi viszonyok között éltek, ezeket hogyan érzékelték, és ezek közt milyen indíttatással, hogyan cselekedtek, hogyan próbálták befolyásolni (megerősíteni vagy éppen megváltoztatni) saját helyüket a társadalmon belül. Ilyen szemüvegen át nézve a múltat megannyi izgalmas élethelyzet tárul elénk – a profitszerzés érdekében messzi városokat is feltérképező késő középkori kereskedőktől, az érvényesülést a kor zavaros viszonyai közepette kereső 17. századi erdélyi nemesurakon és a rendi korlátoktól a hétköznapi döntéseik során is szabadulni igyekvő reformkori városi polgárokon át a 20. század közepén élt gyermekekig, akiknek naplóiból sajátos ártatlansággal vegyítve sejlik fel a Holocaustról és a Rákosi-korszakról a fejükben kialakult világ. És akkor csak néhányat említettem a szerveződő kutatócsoport tagjai által intenzíven elemzett kérdések közül.
Kutatást persze nem csak egyetemen lehet folytatni, mi azonban szeretnénk élni a helyzetünkben rejlő lehetőséggel. Egyik kiemelt törekvésünk, hogy időről időre műhelybeszélgetést tartunk egy-egy kolléga folyamatban lévő kutatásáról, és természetesnek és kívánatosnak tekintjük, hogy az ilyen alkalmakkor a fogékonyabb diákok is jelen legyenek. Nem csak további konkrét szakmai ismeretekkel gazdagíthatjuk ilyenkor őket, de reményeink szerint jobban belekóstolhatnak a szakma működésébe – például mélyebben ismerhetik meg a kutatás menetét, de az igényes szakmai vita sajátosan pezsgő hangulatát is megérezhetik. Azért is előnyös egyetemen szervezni efféle eseményeket, mert a szűkebb szakmán kívüli közönségre is számítunk. A társadalomtörténeti kutatás születése óta elválaszthatatlanul kapcsolódik az interdiszciplinaritáshoz, ahhoz a törekvéshez tehát, amely szakítani igyekszik a tudományágak között magasodó válaszfalak logikájával, és amely éppen ezért kíváncsian figyeli a „társtudományok” (szociológia, antropológia, irodalomtudomány, stb.) területén zajló fejleményeket. Nagy örömmel vesszük tehát a történész szakmán kívüli kollégák érdeklődését.
További célunk, hogy olyan projekteket kezdeményezzünk, szakmai rendezvényeket szervezzünk és kiadványok megjelenését segítsünk tető alá hozni, amelyben a Miskolci Egyetemen kívüli kollégákkal működünk együtt. Úgy gondolom, hogy van mire építenünk. Történelem szakunk nem csak az elsők között létesített társadalomtörténeti profilú specializációt (kezdetben BA, majd MA szinten) Magyarországon, de motorja lett annak a célkitűzésnek, melynek eredményeképpen az Osiris Kiadónál vaskos tankönyv látott napvilágot a társadalomtörténeti oktatás megerősítésére. E több kiadást is megélt kötet szerkesztése fölött miskolci kollégáink bábáskodtak – és részben ők is írták. Ám ezen kívül is elmondható, hogy Miskolc, azon belül is a történelem szak társadalomtörténész érdeklődésű oktatói erősen színnel vannak jelen e tudományterület hazai térképén, amit Miskolcon tartott, sikeres konferenciák és szakmai jelenlétünk más típusú bizonyítékai is mutatnak.
Csoportunk aktív munkát tervez, amellyel kapcsolatban örömmel vesszük az érdeklődő megkereséseket és a legtermészetesebbnek tekintjük, hogy a tevékenységünkkel összefüggő fejleményekről értesítjük a Bölcsészettudományi Kar közvéleményét.
