Muntyán Bernadett írása a hétfői szalagtűző szakestélyről, valamint a selmeci diákhagyományokról:

Szalagtűző szakestély. Egy újabb pont, amely arra emlékezteti a selmeci hagyományok szerint nevelkedett hallgatókat, hogy pár hónap, és már campusunk falain kívül lesznek. Egy újabb mérföldkő, amely a szívünkbe ég. Egy újabb szakestély, amelyen még együtt lehetünk barátainkkal.

Egyetemünk hagyományai egészen 1735-ig nyúlnak vissza. Ekkor alapult meg a selmecbányai Bergschola, amelynek egyik utódintézménye a Miskolci Egyetem. Tehát egy több mint 270 éves hagyományról beszélünk akkor, ha a Miskolci Egyetem hagyományai kerülnek szóba. A frissen érkezett diákságot a selmecbányai akadémisták nagy előszeretettel ugratták, s különböző vicces feladatok elé állították őket, hogy megtudják, mennyi mindent képesek eltűrni annak érdekében, hogy az akadémia tanulói befogadják őket, s a barátjukként tekintsenek rájuk. A frissen érettségizett diákság hajlamos a világ urának képzelni magát, ezért az akadémisták az egyik legfontosabb feladatuknak tartották, hogy erről a magas polcról, amelyre magukat képzelni vélik az elsősök, leszállítsák őket. Már akkor megkezdődött az újonnan odakerült diákok ugratása, amikor leszálltak a vonatról, s csillogó szemekkel, megpakolt csomagjaikkal elindultak az Akadémia kapui felé. Az elsős hallgatónak még az év elején sikeresen kell teljesítenie egy vizsgán. Ez a vizsga a bALEKvizsga. Ha képes volt megfelelni ezen a legfrissebb generáció, akkor az egyetem polgárai már nem csak úgy fognak rájuk tekinteni, mint egy elsős bALEKra, akinek sikerült megfelelnie a bALEKvizsgán, hanem mint barátjukra. S ez a barátság az, ami a selmecbányai hagyományok legfontosabb hagyatéka.

A selmeci hagyományok szerint megkeresztelkedett diákok, végzésükhöz közeledve feltűzik a kar színével megegyező szalagjukat, amelyre a tanulmányaik kezdetének és végének dátumait hímezték. Ez a szalag az összetartozást jelképezi, s arra emlékezteti majd évek múltán a hallgatókat, hogy a Miskolci Egyetem falain belül tanulhattak, s itt tölthették el életük legszebb éveit, a diákéveiket. A Miskolci Egyetem diákjának lenni, nem hasonlítható össze az ország bármelyik másik egyetemével. Hiszen ezek között a hallgatók között van egy közös kapocs, s ez a kapocs Selmecbánya. S ennek a kapocsnak a jelképe a szalag, amelyet a Bölcsészettudományi Kar hallgatói december 2-án, feltűzhettek bal karjukra.

Ezekkel a barátokkal összeköt valami egészen különleges dolog, amelyet senki más nem érthet csak azok, akik részesei lettek ennek az örökségnek.