Egy éve annak, hogy a bölcsészkar 20 éves jubileumát ünnepeltünk az egyetem díszaulájában, a kar tehát, immár 21 évesen, elérte azt az életkort, amely már Amerikában is a teljes értékű nagykorúság határa. Ami a bölcsészkart illeti, az, hogy az új felsőoktatási rangsor szerint élen áll az oktatók kiválóságában, az egyik fontos tanúbizonysága lehet a felnőtté válásnak. E hét azonban már a jövőről szólt, tehát a Nyílt Napokról és a kari TDK Konferenciákról.

Igazán jó volt találkozni azokkal a fiatalokkal, akik a kar képzései iránt érdeklődtek a Nyílt Napok keretében, esetleg már céltudatosan, a jelentkezés határozott szándékával kérdeztek az egyes szakokról. Merthogy ilyenek is voltak az egyébként motiváltnak tűnő középiskolások között. Ez mindenesetre bizakodásra adhat okot, hiszen jövő bölcsészeiként ők jelenthetik a kar jövőjét is.

A leendő bölcsészhallgatók fogadását csütörtökön a jelenlegi, többek között a történelem szakos hallgatók TDK előadásainak a megvitatása követte a bölcsészkar épületében. Tehát nem egy hatalmas előadóban, ahol elveszik az egyes ember, hanem egy kis szemináriumi teremben, ahol az oktatók és az általuk jól ismert hallgatók valóban együtt gondolkodhattak. Igazi műhely volt tehát. (Épp úgy, ahogy egy emelettel lentebb a doktoranduszhallgatók igen hasonló szemináriuma is.) Idővel be fog érni e munka is, és akkor nemcsak az oktatók kiválóságára lehetünk majd büszkék az újabb felsőoktatási rangsorok kapcsán, hanem a hallgatók kiválóságára is.

A kar tehát nem állt meg, az oktatóit a legkiválóbb bölcsészoktatókként elismerő HVG rangsor után ugyanis újabb célok kerültek a fókuszba. Azok a mozgalmas napok pedig, amelyeket hátrahagytunk a héten, épp e célokról, tulajdonképp a jövőről szóltak. És ez így is van jól. A munkának folytatódnia kell, és akkor a jövőben majd olyanok is koccinthatnak a kar 30 éves jubileumára – akár már fiatal oktatókként –, akik e héten még csak mint hallgatók bontogatták a szárnyaikat, vagy épp mint leendő egyetemisták érkeztek abba a bizonyos díszaulába.