Hallgatók sürögtek-forogtak december elején a Bölcsészettudományi Kar Őstörténeti és Régészeti Tanszékének leletfeldolgozó termében, ahol is egy november végi régészeti feltárás leleteivel dolgoztak. A jelenleg zajló régészeti projektek a hallgatók bevonásával zajlanak, 2017-ben pedig megindul az új, immár önálló régészeti BA-képzés, amely a Miskolci Egyetem egyik – tartalmilag – egyedi, unikális alapszakjaként várja a jelentkezőket.
A Miskolci Egyetem szoros régészeti együttműködést ápol a Herman Ottó Múzeummal, amelynek keretében novemberben egy leendő beruházás helyszínén zajlott leletmentés Tiszapalkonya mellett, és a hallgatók bevonásával tártak fel egy – részben szórt hamvasztásos és urnás, részben csontvázas – szkíta-kori temetőt, sőt néhány hun-kori sírt is. A hideg időjárás miatt azonban nem a feltárás helyén, hanem a Bölcsészettudományi Kar épületében, az Őstörténeti és Régészeti Tanszék leletfeldolgozó helyiségében bontották ki az urnákat a régészhallgatók segítségével, ami során többek között egy olyan bronz fibulát is találtak, amely a Dunántúlon honos és teljesen más gyökerű Hallstatt-kultúrához köthető, régióbeli felbukkanása tehát igencsak ritkaságszámba megy – mondta el Pusztainé Dr. Fischl Klára, az Őstörténeti és Régészeti Tanszék vezetője.
Az egyetem és a múzeum együttműködéséből nemcsak a feltárások kapcsán profitálhatnak a hallgatók: a közgyűjtemény szeminárium terme, tangyűjteménye a régészhallgatók képzését is támogatja, a múzeum továbbá szép számmal foglalkoztat Miskolcon végzett régészeket – lehetőséget teremtve a diplomaszerzés utáni szakmai kibontakozásra.
Egy másik, a Kölni Egyetemmel fenntartott projekt keretében a Miskolci Egyetem régészei is alkalmazzák az ún. roncsolásmentes régészet módszertanát. Az eljárás lényege, hogy a légi felvételek, a geodéziai, geofizikai vizsgálatok és a szisztematikus felszíni gyűjtés összevetésével, térinformatikai egymásra vetítésével ásatási feltárás nélkül is lehetséges egyes régi, letűnt települések rekonstrukciója. A módszer, amelynek segítségével mintegy 20 késő bronzkori települést tártak fel a program során a miskolci régészek, az oktatásba is szervesen beépül: a jövőre startoló, önálló régészeti képzés során a hallgatók a kötelező őstörténeti szakterület mellett éppen a roncsolásmentes régészet technikájában mélyedhetnek el – mégpedig a műszaki karok infrastruktúráját is kiaknázva a képzés számára. A másik lehetséges szakterület, az archeometria, amely a műtárgyak vizsgálatához használatos természettudományos, elsősorban fizikai, kémiai és egyéb anyagvizsgálati módszereket foglalja magába, szintúgy a bölcsészettudományi és a mérnöki karok szinergiájára épül.
A Miskolci Egyetem régészképzését éppen erős természettudományi megalapozottsága teszi országos viszonylatban is egyedivé: az új régészet BA lényegében négy fakultás tudásállományára és infrastruktúrájára épül, merthogy a Bölcsészettudományi Kar mellett a Műszaki Anyagtudományi, a Műszaki Földtudományi, sőt az Egészségügyi Kar is részt fog venni a régészek képzésében. (Az őskori régészet magas szintű művelése, elsajátítása úgyszintén a miskolci képzés specifikus jegye.)
A képzés persze igen gyakorlatorientált: évenként két hét ásatási gyakorlat, terepgyakorlatok és muzeológiai gyakorlat is az új alaptanterv részét képezi, az Őstörténeti és Régészeti Tanszék együttműködési megállapodásai, hazai, illetve nemzetközi projektjei pedig a legjobb gyakorlati lehetőségeket teremtik meg a miskolci régészhallgatók számára, akik speciális gyakorlati tudáshoz juthatnak. – Mi nem csupán a pecsétes papírt várjuk a hallgatóktól, hogy itt vagy ott teljesítették gyakorlati kötelességüket, hanem valóban segítjük őket, hogy a lehető legjobb gyakorlati helyeken tudják abszolválni szakmai gyakorlatukat – hangsúlyozta Pusztainé Dr. Fischl Klára.
A Régészeti Tanszék a hallgatók és a felvételizők mellett a még alacsonyabb évfolyamokba járó középiskolások számára is egyedülálló lehetőségeket teremt a régészeti tevékenységek – mondhatni testközeli – megismerésére. A Tanszék régészeti szakkörre ugyanis éppen az ifjabb generációk megcélzását szolgálja. Decemberben például a szakkör Bükkszentlászló–Nagysánc lelőhelyét fogja meglátogatni, ahol egykor erődített kelta telep épült, a rituális célokat szolgáló barlang falára pedig koponyákat véstek, amelyeket a besütő déli napfény mutat meg.
R.J.
